(foto: Carradore)
A saját szennyesemet nem szívesen teregetném ki. Viszont a másoké, be kell valljam, érdekel. Szélben lobogó lepedők a teraszokra vagy a házak közé kifeszített kötélen. Repkedő pólók, nadrágok. Két saroknyira megtalált fehérneműk. Élet olasz módra. Amerika legújabban erre hajt. Sutba a szupergyors szárítógépekkel! Azontúl, hogy összemennek a ruhák, még az áramszámla 6%-át is felzabálják. Az igazi sznobok a lelkes környezetvédőkkel karöltve harcot indítottak a teregetési tilalom ellen. Freedom of the dirty linen. Belusconi a következő G8-as találkozó előtt biztos kétszer is meggondolja majd, hogy megkérje-e a genovaiakat, hogy szedjék be az ablakból a szennyest, mint az elmaradottság szégyenfoltjait. Nagy-Britániában a múlt év első harmadában 150%-kal nőtt a szárítókötelek eladása és 1000%-kal a csipeszeké. Ennek ellenére még mindig Nápoly a kiteregtett ruhák fővárosa. Elég, ha az I soliti ignoti (Ismerős ismeretlenek) vagy az Una giornata particolare (Egy különleges nap) c. filmekre gondolunk, máris eszünkbe jut mi minden megeshet a száradó lepedők árnyékában: betörés megtervezésétől kezdve szerelemek szövődéséig. De ez már tényleg mások szennyese.
(Forrás: La Repubblica)
Teregetési Jegyzőkönyv, egy a témában profi magyartól.
